100-ból 65 pont
A Devil May Cry első videojátékának hosszas kritikája megírása után természetesen megírtam a következőt. Mielőtt játszottam volna a második résszel, hallottam a vegyes fogadtatásáról, egyesek szidták, mert rosszabb, mint előde. Én mindig úgy vagyok, hogy akárki akármit mond bármiről, hadd mondja, addig nem hiszem el, míg ki nem próbálom. Amikor először kipróbáltam, akkor még nem igazán vettem figyelembe, miben jó vagy rossz elődétől, vagy a többi résztől. Amikor most 2014 novemberében készítettem az újrajavításokat a videojátékoknak, lefordítottam a játékmeneteket és a fogadtatásokat, majd elkészültek a végigjátszás képek az elsőnek és a kettesnek is - végre :D, - a készítés közben rádöbbentem, hogy a szidások jogosak voltak. A folytatásokban sajnos se Kamija, se Mikami, sem a Team Little Devil csapat nem vehette ki a részét, mivel Kamijától elvették a játékot.
Mint az előzőben, itt is a játékmenettel kezdem. Megint csak Normal módon kezdünk, nincs egyáltalán Könnyű, de ahogy játszottam, furcsálltam, hogy ezen a módon egykönnyen le tudom verni az ellenfeleket, hol ott az egyesben orrvérzésig nyomkodtam a meneküléshez szükséges gombokat az ellenfél csapása elől. A további módokat sajnos még mindig nem tudtam kijátszani, mindig csak a Könnyűtől a Normalig vagy a Nehéznek az elejéig jutottam. Ugyan a Nehezet el tudtam kezdeni, de az ellenfelek támadásakor feltűnt, hogy nehezen akarnak meghalni. Ez a játék is külső nézetes kamera előtt játszódik, ami gyakran átvált. A kritikusok megszólták ezt, mivel a harcoknál - inkább a kisebb ellenfeleknél - zsúfolt és keskeny, alig lehet látni, hol az ellenfél. Engem az idegesített a legjobban, amikor egyet támadtam csak, mindig másfele ment. Például amikor a démonok világába nyíló gömböket meg kellett ütni, akkor is afelé fordultam, hogy azt üsse, de nem azt tette. A másik pedig az, hogy ahol már elintéztük őket, időzünk ott egy kis ideig, megint jönnek. A főellenfelek elleni harcok valóban nem voltak elég kidolgozottak, és alig lehetett szinte kombózni. Volt olyan, amelyiket kevesebbszer lehetett megütni, de sorozatosan lőni. Megint úszhatunk, csak Luciával - ami nem belsőnézetes, de mondhatnám, hogy Lucia béna úszó lenne, mert ahogy azt megoldották, siralmas. Az analógkarral nem lehetett irányítani, csak az X gomb folyamatos nyomogatásával. A víz alatti kardozás szintén béna lett, de jó megoldás volt a nyílpuska. Megint csak negatívan tudom értékelni a mentést. A két fejezetes játék menet nem volt rossz ötlet, de Lucia részéről több olyan küldetés kellett volna, ami nem egyezik Dantééval. Emiatt ugyan kritika érte, de én azt mondom, jó így. Ráadásul, ha Nehéz szinten kijátszuk a játékot, Dante vagy Lucia fejezetét vigigbihetjük Trish-sel úgy, ha valamelyikük ruhaként választja. Az átvezetők megmaradtak, Trish az egyben látott ruháját viseli és saját fegyverarzenálja van. Ennyi erővel kaphatott volna saját történetet, igaz, akkor semmi közze nem lett volna a kettes cselekményeihez.
Visszatérő elem az, hogy a sérüléseket Zöld Gömbökkel és Vital Starokkal lehet helyreállítani. Ismét lehet kék kő darabkákat gyűjteni, amiből négy darabka egy Kék Gömb. Hogy jó-e vagy se, szerintem nem kellettek volna az amulettek, amikkel különböző képességeket alkalmazhatunk. Váltani kell ráadásul, ha gyógyítani akarjuk a sebeket, repülni vagy gyorsan futni. Ha nem a gyógyulós van, akkor nem javít az egészségünkön. Annyival jobb, hogy egy amulett segítségével a démoni alakban kétszer nagyobb kért tudunk okozni, mint amikor ember alakban vagyunk.
A játék producere, Tanaka Cujosi azt mondta, jobbá akarják tenni a játékot: kevesebb rejtvénymegoldással, kamerarendszer újítás, több akciójelenet. Nos, az első kettő hiba volt. Tény és való, semmi túlélőhorror elem nem volt benne, vagy legalábbis nagyon kevés, mint ami az elsőben. Itt egyáltalán nem volt olyan, hogy egy ajtó nyitásához át kellett volna menni a város túloldalára, majd vissza. Ugyan voltak dolgok, amikkel ajtót lehetett nyitni, mint a gömbök összetörése Dante fejezetének második küldetésében, vagy az amulettet gátló pajzshoz összetörni az agyagszobrokat. A kamera iszonyatos lett, szűk lesz, amikor harcra kerül a sor. Itt csak annyi, hogy menni kell, gyilkolni és megállítani Arius-t.
Történet: A történet röviden arról szól, hogy Dante édesapja egykor fajtája ellen fordult és lepecsételte a két világ közti kaput. Arius-nak hála Argosax visszatér, Danténak pedig meg kell állítania, míg Lucia a megalkotójával, az az Arius-szal száll szembe. A kevés párbeszéd és rövid filmek miatt majdnem hogy értelmetlen az egész történet, a rövid leírás alapján értelmezhető.
Szereplők: Ha most azt mondom, pozitívumot kap, mert nem cserélték le a főhőst, megköveznek. Én nem tudom, miért, de mindig úgy vagyok egy filmmel, videojátékkal vagy könyvvel, hogyha annak az első részébe megvannak a főszereplők, terveznek folytatást, ugyanaz legyen a főszereplő. Annak ellenére ugyanolyan jó lehet még a folytatás, ha már van. Lényeg a lényeg, Dante visszatért. A kritikusok megszólták, mert az előző részhez képest kevesebbet beszélt, szinte alig volt az egész játék alatt valami beszélgetés a karakterek között. - de ugyanakkor kevesebb fordítani való :D. Vicceltem. Itt is szó esik Spardáról, de majdnem eltér a története az elsőtől. Itt sem adtak meg dátumot, hány évvel később vagy előtt járunk a Devil May Cry-nak, és a karakterek sem kidolgozottak ismét. Dante most a Dumary-szigeten folytatja kalandjait, női társa ezúttal nem Trish, hanem egy Lucia nevezetű démonnő, akit a főgonosz, Arius alkotott meg. Luciát Matier tanította ki katonának, hogy Dantéval megszerezzék az arcana ereklyéket, melyeket meg akar kaparintani Arius. A páros külön utakon halad, bár a végén már többet találkoznak. Lucia ráadásul arra kéri Dantét, ölje meg, mivel miatta tört ki a szigeten a káosz. Nem teszi, helyette elindul a démonok világába megállítani Argosax-ot, Lucia Arius-szal számol le. Bár az, amikor Lucia vár Dantéra annak irodájában és motordübörgésre figyel, és kifut, nem tudni, Dante az, de mi biztosak vagyunk.
Ellenfelek: Ezúttal új ellenfelekkel lehet megküzdeni, mint a madárdémonok, bestiák, gólemek, élő csontvázak, Kecskedémonok, Mágusok, férgek, lepkék, vagy a felbukkanó főellenfelek, mint Orrenguerra, Tartarussian, Plutonian, Bolverk és farkasai, és sokan mások, de a legfélelmetesebbek Arius és annak különböző alakjai és a Despair Embodied. Az első részből Shadow, most itt a gólemek és Bolverk a farkasaival a nagy rohadékok és durvábbak. A legidegesítőbben még a Kecskedémonok és a lárvák. Arius nem túl harcképzett démon, csak lő, szörnyeket uszít ránk és egyik teleportból a másikba dobál. Amikor Lucia küzd meg vele, akkor már komolyan kell venni a dolgot, még annak iszonyat nagy alakjában is. Danténál Argosax korábban legyőzött főellenfelekkel lett összegyúrva, de az, hogy Phantom és Griffon az előző játékból bekerüljön, nem kellett volna. Jobb volna inkább csak ennek a részben a főellenfelei, össze lehetett volna hozni, ha minddel nem is.
Fegyverek: Dante ismét az Ebony & Ivory lőfegyvert viszi magával, de kardja ezúttal a Rebellion. Luciának tőrök és dobókések. Az egyeshez hasonlóan a játék egyes pontjain szerezzük meg a fegyvereket, a gond az, hogy nem elég erősek, a harcok velük nem túl stílusosak és élvezetesek. Egyik újdonság az, hogy a lőfegyvereket szabadon váltogathatjuk a játék során, de a kardokért még a menübe kell lépni. A lőfegyverek továbbra is korlátlan munícióval rendelkeznek.
Küldetések és titkos küldetések: A második rész is küldetésekben játszódik, Dantéé tizennyolc, Luciáé tizenhárom, így ez együtt harmincegy, akár mondható, hogy a DMC2 a legtöbb küldetésekből álló rész. Dante és Lucia küldetése és bejárandó útvonala részben megegyezik. Szerintem Lucia kaphatott volna teljesen önálló küldetéseket, és csak pl. tíz-húsz százalékban egyezik meg Dantééval, de mivel ő tizenhárom küldetést kapott, így is jó. A küldetésekkel az lett végül a baj, hogy túl rövidek, valahol csak főellenféllel kell megküzdeni. Ezeket is rangokba sorolja, ahol a játékidőt, a begyűjtött gömböket, a stílust, a sérülést és a felhasznált tárgyakat számolja. A titkos küldetések Titkos szobákként jelennek meg, ahol csak ellenfeleket kell leölni, de némelyikben kék kő darabkát kapunk - Dante és Lucia Titkos szobáinak helyszíne nem egyezik meg. A küldetések nem kaptak címet és feladat leírást, hanem egy könyvből idéztek.
JÓK
* nyílpuska víz alatti használata.
* a két fejezetes játékmenet.
* hasznosak az amulettek, de szerintem nem kellettek volna.
* ismét gyűjtögethetünk kék kő darabkákat és növelhetjük az élet- és démoni erő mérőket.
* megint csak pörgős zenék vannak a harcok alatt.
* az új mozdulatok, mint a vetődés és a falon futás, vagy az akrobatikus mozdulatok.
* lőfegyvert válthatunk a harcok során, mely ismét korlátlan munícióval bír.
* nem volt rossz ötlet a küldetések címeként idézetett írni, még bele is illett.
ROSSZAK
* nem mondanám rossznak, de a Normal mégis csak a Könnyű szintet üti. Ennyivel tehettek volna be Könnyűt.
* harcoknál összeszűkül néhol a kamera, ami elég idegesítő.
* amikor egy ellenfélt támadunk, mindig támadja a másikat, amikor nem akarjuk. Ráadásul ahol egyszer már elintéztük és csak szétnéznénk azon a helyen, és nem megyünk tovább, újrajönnek.
* Főellenfelek elleni harcok nem voltak elég kidolgozottak, alig lehetett szinte kombózni. Némelyiket csak lőni lehet, a közelharc semmit nem ér.
* béna úszás.
* mentés. Akárcsak az egyesben.
* elhagyták a túlélőhorror elemeket.
* kevés párbeszéd és átvezető.
* Argosax megalkotása.
* gyenge fegyverek még magasabb szinten is.
* némelyik küldetés túl rövid vagy csak főellenfelekkel megy el.
* a titkos küldetésekben csak ellenfeleket lehet legyőzni.
* csekély történet.
* megint csak nem kidolgozottak a karakterek.
Saját vélemény, lopás esetén Feketelistás vagy
Írva: 2014. 12. 19.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
