A cikk Spoileres, ha most ismerkedsz a sorozattal, ne olvasd el.
Pont: 100-ból 95
Jómagam sosem írtam videojáték teszteket és kritikákat, röviden-tömören értékeltem mindig. Nem készültem videojáték kritikusnak és tesztírónak se (de könyvírónak igen :D). Elszántam magam erre, hogy azért én is megosszam véleményemet akár a Devil May Cry-ról, akár más játékról. A Devil May Cry-jal először 2007-ben, unokatestvérem által ismerkedtem meg, a harmadik résszel először, és miután kijött a negyedik a következő évben és kijátszottam azt is, az első és második veszett ügy volt, mivel akkor se PS2-öm nem volt, és arról sem tudtam, hogy van emulátor. Amikor 2012-ben kiadták a HD Collectiont, unokatestvéremnek pont volt akkor Xbox 360-a, beszerezte a játékot és kipróbáltam az első részt. A Devil May Cry nekem nagyon jó nosztalgiát nyújt a mai napig, nem unalmas, élvezetes, és mivel a fantasy-t, az akciót és a horrort imádom, bátran jelentem, nekem való a Devil May Cry.
Akkor kezdeném mindjárt a játékkal és a játékmenettel. Mindjárt Normal móddal kezdünk, nem lehetett szabadon választani, milyen nehézségen szeretnénk kezdeni a játékot. Én ezt most, hogy 2014-ben az első és második játéknak csináltam a végigjátszás lapjára a képeket és játszottam ezekkel, a fejemben már alkottam a kritikát. Kamija Hideki előtt megemelem a kalapom, nagyszerű játékot alkotott meg Mikami Sindzsivel és a Team Little Devil csapattal, de eleve már azt hülyeségnek találtam, hogy Normalon kezdünk és ha a harmadik-negyedik küldetésig meghalnánk vagy rosszul teljesítünk, ezt a játék észreveszi és lekérdezi, átszeretnénk-e váltani Könnyűre. Egy kezdő, aki először játssza, hogy várhatták volna mégis el, hogy majd mindjárt a mély vízbe dobják és nesze vazze, éld túl. A kombókat se ismerve. Oké, ez ugyanakkor azért jó, mert a Könnyű módban vannak olyan ellenfelek, akik csak a Normal módban jelennek meg, másrészt - mint Shadow - a Könnyűben csak a titkos küldetések során van benne. A játék külső nézetes kamera előtt játszódik, ami olykor álvált, nem követi folyamatosan a karaktert. Nekem csupán azért előny, mert nem elsőszemélyű. Játszottam már ugyan elsőszemélyű nézetes játékokkal, de azért szeretem inkább a külsőnézeteseket, mert jobban átlátható a játék környezete és nem kell mindig oldalra fordulni. Igaz, a játék során alkalmunk nyílik úszni, olyankor elsőszemélyű.
A játék során a karakterünk, ha sérül, Zöld Gömbökkel javíthat rajta. Az életerőcsíkját pedig megnövelheti, ami ugyanúgy jó, főleg a begyűjtendő Kék kő darabkák, amiből ha négy megvan, automatikusan Kék Gömböt ad, és egy egységet növel az életerőcsíkon, nem kell külön a menübe lépni és magunknak kreálni azt. Ha már a Resident Evilnek egy félre sikeredett projektjéből készült, jobban örültem volna, ha inkább öngyógyuló képességgel áll helyre, a démonoknak nincs szükségük az elsősegély csomagokra vagy virágokra. Karakterünkkel magunkra ölhetjük félvér erejének hála a démon alakját, de csak ha megszereztünk egy fegyvert - ami szintén hülyeség lett szerintem így megoldani. A démoni alakkal - amit Devil Triggernek neveztek el - tudunk gyorsabban futni és mozogni, valamint helyreállítja az egészségünket, de ennek is van egy mérője, ami ha kifogy, visszaváltozunk. A Lila Gömbbel növelhető. A Super Dante ruhával pedig korlátlanul alkalmazhatjuk, de az ajtókon átmenetekor visszaváltozunk.
A játék túlélőhorror műfaját ugyanúgy képviseli, nekem a Resident Evil juttatja eszembe, mivel abban is van olyan, hogy valamiért nagyon messzire vagy csak négy szobán kell átmenni, majd vissza, de közben éld túl és verd le ellenfeleidet. Vagy össze-vissza szaladgálni, időben odaérni, különben bezárul és elmúlik a hatása (mint a Melancholy Soul-nak). Az egyik negatív értékelésem a mentés rendszer lenne. Oké, hogy a küldetésekből álló játékban minden küldetés során menteni lehet, és automatikus mentést csinál minden ajtón átmenetel vagy harc előtt, de ha játék közben mentünk, akkor azt a küldetést az elején kell kezdeni még akkor is, ha nagyon nehéz dolgon jutottál át. Talán ha nem küldetésekre osztják, hanem úgy, mint a klasszikus Resident Evilek, hogy valamit felhasználva menthetünk, egyszerűbb lett volna - például egy kristály.
Történet: A történet röviden arról szól, hogy Dante édesapja egykor fajtája ellen fordult és lepecsételte a két világ közti kaput. Mundus visszatér, Danténak pedig meg kell állítania a Mallet-szigetre utazva egy Trish nevű démon nővel.
Szereplők: A Devil May Cry-ban egy félvér démonvadászt, Dantét irányítunk, aki démon édesapa és ember édesanya gyermekeként született bátyjával, aki a játék egyik fő gonosza lett, de Nelo Angeloként mutatkozik - igen, a páncélosra gondolok. Dante édesapja, a Legendás Sötét Lovagként is emlegetett Sparda egykor a játék fő gonoszának, Mundus-nak volt a katonája, de fellázadt ellene és fajtársai ellen az emberiség megvédése miatt. A démonok és emberek világa közti átjárót lezárta, majd hősként tekintve rá az emberek között élt. Kamija sajnos nem adott meg dátumot, mikor játszódik a játék, de annyit említenek mindig, hogy "2000 évvel ezelőtt". Az emberek között élve ismerkedett meg Evával, akit később feleségül vett és született meg iker fiaik, Vergil és Dante. Sparda meghalt (egyes információk arra utalnak, hogy Mundus ölte meg, de máshol úgy tüntették fel, hogy csak egyszerűen meghalt), Eva egyedül maradt kisgyermekeikkel. Amikor nyolc évesek lettek, Eva nekik adta Sparda amulettjét elfelezve. Ekkor támadta meg őket Mundus és katonái és ölték meg Evát. Az ikrek túlélték és szétválasztották őket. Dante sokáig azt hitte, Vergil meghalt - de innen a harmadik rész kritikájáról írok. Lényeg a lényeg, Dantét irányítjuk, aki működtet egy Devil May Cry nevű irodát, ami a démonirtással foglalkozik, amiből megél. A játék egyetlen női szereplője még Trish, akit Mundus Dante (és Vergil) édesanyjáról alkotott meg. Trish a Malett-szigetre csalogatja Dantét Mundus megállítása miatt, de amikor elárulja, Dante mégis megmenti egy majdnem a nőre hulló sziklatömb elől, és azért tette, mert hasonlít az édesanyjára, ugyanakkor nem érheti utol őt. Amikor pedig "megölte" Trish-t Mundus, ott hagyta mellette a Sparda kardot és az amulettet és igyekezett elmenekülni a szigetről, végül a halálból visszatért Trish képességével győzte le Mundus-t. A szereplőknek a hátrányai az, hogy nem lettek teljesen kidolgozva, értem ide a kor, a születésnapok, a részletes családi hátterük és életútjukat. Erre azért lett volna mégis csak szükség, mert akkor a rajongók csak találgatnak-tippelgetnek, ki melyik játékban hány éves.
Ellenfelek: A játék során kisebb és nagyobb ellenfelekkel kell megküzdeni. Legtöbbször démonbábukkal, akiket eredetileg kiborgoknak terveztek meg, de jól döntöttek, hogy ezt megváltoztatták. Továbbá olyanokkal, mint a bogarak, a pókok, az ollós szellemnők, a koponyás Sargassok, az idegesítően röhögő majompofájú "névtelen", az emberé is változó Plasma, aki denevér; Frost, a tűzokádó bábú, Blade-ek és a számomra nagy "rohadékok", Shadow. A nagy főellenfelek, mint Phantom pók-skorpió keresztezett tűztípusú; Griffon, a villámot szóró démonmadár, akinek ráadásul több feje és csőre van; Nightmare, aki nekem inkább egy hatalmas takonynak látszik, de nem szabad alábecsülni, mert képes lerántani minket az Alvilágba, ahol korábban megküzdött ellenfelekkel harcolhatunk újra, és utálja a fényt. A két fő gonosz egyike Nelo Angelo, aki ritkán tűnik fel a játékban, háromszor küzdünk meg vele és nem beszél. A tizenhetedik küldetésben derül ki, hogy ő valójában Dante ikertestvére, Vergil. A legyőzésével kapcsolatban olyanok merültek már fel, hogy a fény, ami körülötte megjelent, elnyelte valami és a Pokolba taszította, vagy darabokra robbantotta a testét és meghalt. Igen ám, csak a baki ott van, hogy ugyan a fény megjelent, úgy tűnt, darabokra szaggatja, de azt már mégsem láthattuk, hogy mi van, mert Dantéra váltott, majd leesett az amulett. A Vergil rajongók - mint én - azt mondanák, életben van, de valaki biztosra mondaná, hogy meghalt. Hiányoltam azt belőle, hogy Mundus és Dante egyáltalán nem tett említést arról, hogyan lett Mundus szolgája Vergil. Mundus azt mondta Trish-nek, legyőzték, de ezzel nem mondható mégsem biztosra, hogy meg is ölte őt Dante. A másik fő gonosz, mint már említettem, Mundus.
Fegyverek: Dante a saját kezűleg kreált Ebony & Ivory kézifegyvereket és a Force Edge kardot viszi magával, mint alapfegyverek. A játék során megszerzünk még démoni- és lőfegyvert, ami igen hasznosak lesznek számunkra a játék során. Ezzel nincs baj, de azzal már igen, hogy a menübe kellett lépni, ha cserélni akartunk a fegyverek között. Annyiban azért előnyt jelentett, hogy a játék állt addig és nem támadtak meg minket, mint a későbbi részekben.
Küldetések és titkos küldetések: A játék és további részei küldetésekre van osztva. Van olyan, ami egy perces, vagyis nagyon rövid. A küldetéseket rangokba sorolja a végén a játék - mint az, hogy mennyi idő alatt teljesítettük és mennyi vörös gömböt szereztünk, de igazából beleszámolja a sérüléseket és a felhasznált tárgyakat, mint amikor helyreállítjuk az életerőnket vagy szentelt vizet használunk. Némelyikben megtalálhatók titkos küldetések, melyeket úgy helyeztek el, hogy a játékos nem is sejtené, hogy az ott van. A kastélyt többször körbe járjuk, így van, amelyikre rá akadunk, de van olyan, amiért például vissza kell menni a játék elejére és akkor elérhetővé válik, vagy éppen az előző pálya végére.
JÓK
* csak a Könnyű módban nincsenek olyan ellenfelek, akik csak a Normal módban jelennek meg, ugyanakkor - mint Shadow - a Könnyűben csak a titkos küldetések során van benne.
* A játék külső nézetes kamera előtt játszódik, ami olykor álvált, nem követi folyamatosan a karaktert, mivel jobban átlátható a játék környezete és nem kell mindig oldalra fordulni. A játék során alkalmunk nyílik úszni, olyankor elsőszemélyű, de annyival jobb, hogy forduláskor lehetőségünk van gyorsabban is.
* növelhető az életerő- és démon erő csíkunk a játék során, bár lehetett volna öngyógyuló képességünk is.
* a Resident Evil félresikeredett része miatt született meg, így képviseli a túlélőhorror elemeket, amivel még izgalmassá teszi a játékot.
* élvezetes, véres és jól kidolgozott kombós harcok vannak.
* pörgős és odaillő zenéket kapott, még a vége főcím is nagyon jóra sikeredett,
* a történet nagyszerű.
* főhősünk öltözködése és fegyverarzenálja.
* "hűek" maradtak a Resident Evillel annyiban, hogy vannak brutális halálozások, ami "Fekete Elhalálozásokként" jelennek meg. Azt csak erős idegzetűeknek :D
* nagyszerű és erős lő- és démoni fegyvereket kapott Dante. Egyedül az Ebony & Ivory és a Force Edge szerepel a későbbi részekben.
* néhány küldetés túl rövid, ugyanakkor élvezhető és izgalmas, főleg, ha harcról van szó.
* a titkos küldetések lelőhelye a kezdőknek meglepetésként ér, mivel nem is sejtheti, hogy ott megy el mellette :D
ROSSZAK
* Mindjárt Normal móddal kezdünk, nem lehetett szabadon kiválasztani, milyen nehézségen szeretnénk kezdeni a játékot.
* Ha játék alatt mentünk és azt betöltjük, elölről kezdhetjük azt a küldetést.
* nem elég kidolgozottak a karakterek, Vergilről pedig semmi háttér információ nem derül ki Mundus-tól sem, hogy meghalt-e vagy se.
* Vergil, vagyis Nelo Angelo nem beszél egyáltalán, ami azért szerintem elég hátrány. Sőt, azt sem tudni, hogy Dante elsőre tudta-e, hogy bátyjával harcolt.
Saját vélemény, lopás esetén Feketelistás vagy
Írva: 2014. 12. 14.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
